Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Tévé a világ szélén Krausz Barnabás, Népszabadaság , 2004. október 9. A TV2 meghasonlottsága fokozhatatlan. Egy huszárvágással átalakítják a butaságtól röfögõ reggeli mûsort elviselhetõ, színvonalasan szerkesztett magazinná, de a tehetségtelen Konta Barbarát kimenekítik valami képtelen ízléstelenségbe. Mûsoron tartják a szabad és szellemes Totalcart, de mindent megtesznek azért, hogy Winkler Róbertet, az egyik mûsorvezetõt addig aprítsák és darálják, amíg nem hasonlít a kereskedelmi tévés képernyõs rabszolgákra. Egy hete Winklert bevezényelték egy olyan mûsorba, amelyet a TV2 sokáig fog nyögni. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj, hogy a Csaó, Darwin! emlékét Winkler sem fogja tudni egykönnyen lemosni magáról. Mert az a kutyát sem érdekli, hogy az amortizálódott Csisztu Zsuzsa ellenszenvesnek és rondácskának bizonyult ebben a szellentgetõ bacchanáliában, és hogy Bochkor Gáborról nyilvánvalóvá vált, hogy igénytelenségben nem ismer tréfát, mindegy neki mi az, csak képernyõs jelenlétet biztosítson. De szegény Winkler Róbertet nagyon rossz látni a szakadék szélén. A Csaó, Darwin! címû mûsor azért ellenszenvesebb a többi hülyeségnél, mert a TV2 igyekszik újdonságnak tûnõ elemekkel leplezni a régi igénytelenséget. Pedig igazi ócskasággal állunk szemben. A mûsor minden perce értékelhetetlen színvonalú. A koncepció egyszerû butaság. Különbözõ fajok versengésérõl kurjongat a mûsorvezetõ, majd beterelnek harminc szõke és harminc barna nõt. Hatvan embert, akinek ilyen vagy olyan színûre van festve a haja. Õk lennének az eltérõ fajok, akik most bemutathatják, kik az életképesebbek. Például azzal, hogy jobban vagy rosszabbul bírják a szaunát, vagy hogy mennyire hajlandók megalázni magukat egy rakás csámcsogó férfi lábai elõtt. A nõk köldökig dekoltáltan riszálják magukat, a férfiak pedig szürke öltönyökben igyekeznek elérni a csúcsra - ez a Csaó, Darwin! Közben van valami zsûri, amelynek tagjai szintén hónapokig magyarázkodhatnak majd a szereplés után, de leginkább a kamasz úszóbajnok, akit most már lassan edzõi szigorral el kellene tiltani a televíziós szereplésektõl, mielõtt végképp érvénytelenítené sportsikereit. A Csaó, Darwin! pocsék, mert fenyegetõen ízléstelen. Pocsék, mert a csatorna levetett képernyõsei és különbözõ mûsorainak statisztái dajdajoznak benne olyan öntudatlansággal, amitõl az embernek összeszorul a szíve. Pocsék, mert minden ízében civilizálatlan. A nõk bordélyházi pajkossága, a mûsorvezetõ elismerõ cuppogása, a szerkesztõk tisztességtelensége hányingert keltõ. A Csaó, Darwin! produkciós tanácsadója az RTL Klubtól a TV2-höz átcsorgott Árpa Attila. Három kérdés: honnan táplálkozik Árpa dühödt ízléstelensége? Mit gondol Magyarországról, és az itt élni próbáló emberekrõl, ha minden, amit a nyilvánosság elé bocsát, ilyen és ehhez hasonlóan gyatra minõségû? A bûvös nézettségen túl bármit fel tud-e hozni a mentségére? Krausz Barnabás Tévé a világ szélén, Népszabadaság , 2004. október 9.